2014. elején, a várandósságom harmadik hónapjában Cin II-es lett a cytológiai eredményem. A szokásos kúpos kezelés és a megismételt cytológia után a nőgyógyász azonnali méhszájseb műtétet javasolt. Mivel ekkor már a 30. hétben voltam, nem egyeztem bele a műtétbe.

Végül a konizációt a szülés utáni hetedik héten, 2014 október elején végezték el. A szövettan azonban rossz lett, a kimetszést nem sikerült az ép szövetben elvégezni. Az onkoteam méhnyak amputációt vagy méheltávolítást javasolt. A nőgyógyászom az amputációt nem vállalta. Ekkor hangzott el először, hogy ez méhnyakrák, de a műtét nem sürgős, elég január-februárban elvégezni. Azt mondta, addig van időm, ha gondolom, kérdezzek meg más orvost is.A sokk után először egy homeopátiás orvoshoz mentem el, aki egyben nőgyógyász is. Ő is megerősítette, hogy el kell távolítani a méhem, mert homeopátiával csak nagyon hosszadalmasan lehetne kezelni.

A sokk után először egy homeopátiás orvoshoz mentem el, aki egyben nőgyógyász is. Ő is megerősítette, hogy el kell távolítani a méhem, mert homeopátiával csak nagyon hosszadalmasan lehetne kezelni.

Decemberben jutottam el Józsiékhoz, mert eszembe jutott, hogy egy barátnőm mesélte, hogy elmúlt a cisztája, miután hozzájuk járt.

Miután Józsival feltártuk a probléma okát és elvégeztem az otthoni házi feladatokat is, Edithez is elmentem biorezonanciás vizsgálatra és kezelésre. Innentől mindent bevetve használtam azokat a szereket, immunerősítőket, Schüszler sókat, Bach virág terápiát, kristály terápiát és mindent, amit javasoltak.

Egy dolgot nem vállaltam be, a teljes zöldség diétát és a lúgosítást, amit egy másik életmód tanácsadó javasolt, mivel szeretném minél tovább szoptatni a kislányomat. Féltem, hogy egy ilyen drasztikus diétától leállna a tejtermelés. Egyébként a gép szerint ezekre nem is volt szükség.

Az általuk javasolt terápián, meditációkon kívül szódabikarbónás irrigálást is végeztem magánszorgalomból, mert az interneten olvastam, hogy ez is segíteni szokott ilyen esetben.

A fő problémám egyébként az volt, hogy ha meggyógyítom magam, hogyan lesz erről objektív leletem, ha minden nőgyógyász, akihez elmegyek ugyanazt a szövettani eredményt fogja elkérni, amin az szerepel, hogy ki kell vennei a méhem.

Szerencsémre találtam egy győri professzort, aki egy saját maga által kifejlesztett módszerrel vizsgálja a méhszájsebet. Azonban mikor ellátogattam hozzá, kiderült, hogy a műtét miatt összenőtt a méhszájam, ezért nem tud megvizsgálni, sőt nem lehet további kimetszést sem végezni emiatt. Ő is a méheltávolítást javasolta.

Ismét egy világ omlott össze bennem. Azért készített cytológiai vizsgálatot, aminek az eredménye P1-es lett. Ez hihetetlen eredmény volt, megerősítette azt, hogy nem sikerült arról a területről mintát vennie, ahol a problémát sejtette.

Mivel azonban a biorezonancia ekkor már alig mutatott ki eltérést a méhemnél, tovább keresgéltem. Találtam is egy professzort, aki a tanítványát javasolta maga helyett, mint szülész-nőgyógyász főorvos professzor és sebész. Azt mondta, ha már el kell végezni a műtétet, akkor olyannal végeztessem, akinek ez a specialitása, ráadásul laparoszkópiával is tud műteni,ami mégsem jár a has teljes felvágásával.

A műtét előtt azért végeztettem még egy cytológiai vizsgálatot a professzorral. Ő azt mondta, míg megérkezik az eredmény, menjek el vérvételre és beszéljek az altató orvosokkal is az időpont miatt, hogy haladjanak a dolgok. Igen ám, de az eredmény ezúttal P2-es lett, és a labor azt írta a leletemre, hogy egy év múlva elég a kontroll elvégzése.

A professzor azonban az én védelmemben 3 hónap múlva javasolt egy kontrollt, bár ismét hozzá tette, hogy a korrekt eljárás a méheltávolítás lenne, akkor a nyirokcsomókból is lehetne mintát venni, hogy nincs-e áttét.

A három hónap alatt tovább jártam Józsiékhoz, és miközben lelkileg is egyre jobban éreztem magam, a gép is egyre jobb eredményeket mutatott. Elmúlt a pánikbetegségem, ami vagy a terhességi hormonoknak vagy a szülés utáni depressziónak köszönhető, de akár ez az egész helyzet is okozhatta.

Az újabb nőgyógyászati kontroll előtt ismét jártam Józsinál és Editnél is, mert úgy éreztem, hogy a stressz nem tesz jót, izgultam a vizsgálat miatt. Először Józsi kezelésének eredménye lett az, hogy már teljesen jól vagyok, majd a biorezonanciás gép is azt az eredményt hozta, hogy már nincs problémám, legközelebb akkor kell mennem, ha panaszom van.

Három hónap után az újabb kontroll cytológia alkalmával a professzor a méhszájból is tudott már mintát venni, vagyis már nem volt összenőve. Mivel az eredmény ismét P2-es lett, és a labor azt írta, hogy kontroll 1 év múlva vagy panasz esetén, ezúttal a professzor is beleegyezett a labor véleményébe. Javasolta, hogy a biztonság kedvéért végeztessek kismedencei MR-t, de eddig nem sikerült időpontot szerezni a vizsgálatra.

Józsi és Edit nagyon sokat segítettek. Kislányom most 10 hónapos és még mindig szopik, kiegyensúlyozott, boldog kisbaba, ahogy a két és fél éves kisfiam is, aki szemmel láthatóan szintén nem sínylette meg ezt a jó pár hónapot, ami alatt a lelki hullámvasúton utaztam. Testileg és lelkileg is jól érzem magam, amit nagyrészt nekik köszönhetek.

Továbbra is kezelem magam, és igyekszek meditálni, pihenni, és pozitívan gondolkodni, hogy ne fordulhasson elő ismét ilyesmi velem.

Köszönöm a segítséget.

W Anikó