Kedves Józsi!

Hogyan is kerültem Farkas Józsefhez? Egy parázsonjárás alkalmával volt szerencsém megismerkedni vele, amit Ő vezetett. Ekkorra már nagyjából másfél éve fennállt egy problémám: a jobb lábam a bokámtól a térdemig minden estére csúnyán bedagadt, amit ráadásul erős húzó fájdalom kísért. Beszedtem rá három doboz gyógyszert, majd javulás hiányában az érsebészeten kötöttem ki, ahol felírtak két pár gumiharisnyát. Ekkor akadtam ki: gumiharisnyát 26 évesen? Köszönöm, azt azért nem. Nem sokkal ezután volt ez a bizonyos parázsonjárás, amikor is úgy éreztem, hogy aki így levezeti az egészet (életem első parázsonjárását), az fog tudni segíteni nekem. Mint utólag bebizonyosodott, ez a kulcsszó. Nem rajtam segíteni, hanem NEKEM. Mert nekem magamnak kell meggyógyulnom, Ő csak segít megtalálni az odavezető utat. Az első beszélgetésünkkor rengeteg meglepetés ért. Sőt, igazából végig a kezelés során is. Néhány alkalom után megjegyeztem, hogy már nem érdemes meglepődni semmin, csak egyszerűen észrevenni, hogy minden mindennel milyen csodálatos módon összefügg. Nála az első tíz percben kiderült, hogy mi is a bajom: visszatartom a vizet. Ráadásul egy súlyos lelki probléma következtében. Nem is gondoltam, hogy a kettő összefügg…

És hogy milyenek voltak a kezelések? Két dolgot szerettem a legjobban az egész gyógyulásom alatt: az egyik az volt, amikor csak ültem a kisszéken, aztán megkérdezte, hogy “Mit érzel most?”. Ekkor rögtön belém vágott valahol valami fájdalom, először erősen, aztán mindig gyengébben, végül az utolsó alkalommal büszkén rávágtam, hogy “Semmit. Béke és nyugalom van.” Az összes fájdalomnak megvolt a lélektani oka, csak beszélgetni kellett, és kiderült. A másik dolog ezzel szorosan összefüggésben az volt, ahogy kérdezett. Zseniális kérdéseket, amire a válaszon nem szabadott gondolkozni, hanem rávágni, ami eszembe jutott. Olyan kérdésekre megtudtam a saját válaszomat, amiket tudat alatt már régen feltettem magamnak, de féltem kimondani rá az igazat. Folyamatosan megkönnyebbültem, és eltűnt a korábbi probléma árnyéka a fejem fölül. Ezen kívül csak egy kis energiakezelést kaptam, meg egy nyirokmasszázst, ami után teljesen kisimultak és visszavékonyodtak a lábujjaim, percek alatt. Lehet, hogy ha nem velem történik, nem is hiszem el. Egészen szépnek láttam a lábfejemet, mint régen.

Lényeg a lényeg, nagyjából két hónap leforgása alatt visszaváltoztam önmagammá. És menet közben az összes egyéb gondom eltűnt (reggeli gyomorfájás, térdfájás). A környezetemből is kapom a folyamatos visszajelzéseket, hogy egész más vagyok, csak úgy sugárzik rólam. Most még meditálni tanulok, hogy folyamatosan erősítsem magamban ezt a nagyon jó állapotot, és a kiegyensúlyozottságomat. Tegnap kellemesen meglepődtem: elmentem a szokásos őszi hajvágatásomra, és a fodrász agyondicsérte a hajamat, hogy régen látta ilyen szép egészségesnek, és hogy én is mintha “bentről világítanék”, olyan jó rám nézni.

Tanácsként annyit ajánlok ide a végére, hogy a legfontosabb a hit és az akaraterő. Mindenki higgye el magáról, hogy meggyógyul, bármi baj is legyen, és akarja végigcsinálni az egész folyamatot.

Szeretettel: “egy lány, aki újra él”