ATP

Az adenozin-trifoszfát (ATP) egy többfunkciós nukleotid, amely a sejten belüli energiaátvitel “üzemanyaga”. Az adenozin-trifoszfátot, vagy közhasználatú rövidítésben az ATP-t, a német Karl Lohmann fedezte fel 1929-ben, majd a pontos kémiai szerkezet tisztázása után 1948-ban a skót Alexander Todd (Nobel-díjat kapott 1957-ben) állította elő mesterségesen. Azt, hogy ez a molekula az élő sejtek legfontosabb energiaforrása és egy ún. magas-energiájú foszfátkötést tartalmaz, Fritz Lippmann, az 1953-ban Nobel-díjjal kitüntetett tudós bizonyította. A baktériumoktól a gombákon és növényeken keresztül az emberig az ATP-molekula a táplálékból származó energia legfőbb raktározója, ill. szolgáltatója az életfolyamatok számára. Az energia a foszfát csoportok közötti kötésekben raktározódik. Egy csoport leszakadásával átlag 30 kJ energia szabadul fel mólonként. ATP igen széleskörűen hat a különböző életműködésekre, és az ingerület-átviteltől kezdve az immunrendszeren át a szaporodásig szinte mindenfajta szervi működést képes befolyásolni.